Jattra, magyar! - Dávid Ferenc írása

MEGOSZTÁS:

Még májusban „robbant a bomba”. Több internetes felületen, de napilapokban is olvashattunk arról, hogy szakmai körökben felmerült a kötelező szervizdíj (kötelező felszolgálási díj) magyarországi bevezetésének gondolata a vendéglátásban. Magyarországon 2005 óta miniszteri rendelet biztosít lehetőséget e díj megállapítására, és ugyanez a jogi norma írja elő az alkalmazás, illetve a felhasználás szabályait.

Tehát tizenkét év óta van arra mód, hogy a vendéglátásban a fogyasztó részére adott számlán (nyugtán) felszolgálási díjat tüntessenek fel. A - legfeljebb 15 százalékos – szervizdíj alkalmazását és mértékét az étlapon is jelezni kell, de az sem árt, ha a felszolgáló a fizetéskor tájékoztatja a vendéget, hogy a számlázott összeg tartalmazza a felszolgálási díjat. Lényeges, hogy a szervizdíjhoz nem kötődik kiemelkedő vagy plusz szolgáltatás.
Míg a borravaló önkéntes adomány, addig a szervízdíj rögzített tétel, a vendég nincs döntési pozícióban az alkalmazás és a mérték vonatkozásában. A szervizdíj nem kierőszakolt jatt, hanem árbevételként elszámolt összeg. Magyarországon – ellentétben a borravalóval – a szervizdíjnak nincs nagy hagyománya, de az idegenforgalmi centrumokban egyre több színvonalas étterem él a díj felszámolásának lehetőségével. Tételes nemzetközi összehasonlításra nem vállalkozom, de annyit biztosan merek állítani, hogy a külföldi vendégek számára egyáltalán nem ismeretlen a felszolgálási díj fogalma és gyakorlata. Az egyes országokban alkalmazott tarifák – tradícióktól, vérmérséklettől és anyagi helyzettől függően – szükségszerűen eltérőek. Mi, szervizdíjtól idegenkedő magyarok „jattos” nemzet vagyunk, és akkor is jutalmazunk, ha a termék vagy a kiszolgálás minősége nem éri el a megkövetelt szintet. Szinte automatikusan „kipengetjük” a 10 százalékos borravalót, míg tőlünk északra és nyugatra a vendég általában csak kerekít a szervizdíj felett, a 3 százalékos borravalóért pedig már nagyon hálás a személyzet.
A nyár elejére világossá vált, hogy a szakma és a társadalom ebben a kérdésben (is) megosztott. A szállodai vendéglátóhelyeket és a szervezett turizmusból élő nívós (sokszor nem olcsó) éttermeket képviselők támogatják a kötelező szervizdíj bevezetését, hiszen a proxy órával, kártyával vagy a recepciónál fizető vendég nem nagyon ad borravalót, a kötelező szervizdíj pedig kompenzálhatja ennek hiányát. Érvelésük középpontjában a szakma tisztulásának szándéka és a legális munkajövedelem fontosságának hangsúlyozása áll.
A mikro- és kisvállalkozók tulajdonában lévő, alacsonyabb árszinttel működő, forgalmas kocsmák, sörözők, kisvendéglők többsége viszont nyíltan szervizdíj-ellenes és „jattpárti”, mondván, hogy az állam ne avatkozzon be a vállalkozás belső ügyeibe, és bízzuk a vendégre az extra teljesítmény honorálását.
A kötelező jelleggel bevezetett szervizdíj esetében a kisebb pénzű vendégkör miatt áremelésre nincs mód, ugyanakkor a borravaló teljes egészében elveszhet.
Mindkét tábor érvelésének van alapja, így a kötelező szervizdíj bevezetésére nehéz egyértelmű „igen”-t vagy „nem”-et mondani.
A bevezetés mellett szól, hogy a felszolgálási díj felosztásának szabályairól az üzemeltetőnek és a közreműködőknek (pincér, csapos, szakács, konyhai kisegítő személyzet stb.) írásban kell megállapodnia, tehát dokumentált ügyletről van szó. A tulajdonos munkáltató ezen az ágon egyetlen fillért sem tarthat meg, a hivatkozott miniszteri rendelet értelmében a felszámított díj teljes összegét szét kell osztani az alkalmazottak között. A felszolgálási díj járulékalapot képező bérjellegű - SZJA mentes - jövedelem, amely után a vállalkozó fizet 15 százalékos nyugdíjjárulékot. Speciális és legális forgalmi jutaléknak is tekinthető, amelyet havi rendszerességgel kap meg az üzletmenetben résztvevő dolgozó. Nem véletlen, hogy az ágazati szakszervezet egyértelműen támogatja a szervizdíj kötelező érvényű alkalmazását.
A borravaló elvileg adóköteles jövedelem, amit az alkalmazottnak önadózás keretében kell(enne) bevallania. Természetesen ez is bérjellegű jövedelem, de teljességgel ellenőrizhetetlen az osztozkodás módja és aránya, kétséges a bevallás és az adózás megbízhatósága. Ha „jattos” helyen dolgozik a munkavállaló, akkor a tulajdonos abban is érdekelt lehet, hogy a járulékköteles munkabért a lehető legalacsonyabb szinten tartsa, akár oly módon is, hogy színlelt szerződéseket köt a munkavállalókkal. Vannak olyan helyek is, ahol a részmunkaidős minimális bért sem kapja meg a munkavállaló (csak aláírja, hogy átvette), hanem tisztán a jattból kell megélnie. Nyilvánvaló, hogy ez ellenszenves és szabálytalan megoldás, de tudjuk, hogy létezik. Ahol ilyen viszonyok uralkodnak, ott az is könnyen elképzelhető, hogy a kötelező szervizdíjat gátlás nélkül lenyúlja a tulajdonos.
Az éttermi vendéglátás áfája tavaly 27 százalék volt, idén 18 százalék, jövőre pedig 5 százalék lesz. A képet kicsit rontja a 2018. január 1. napjától bevezetésre kerülő 4 százalékos turisztikai hozzájárulás, aminek alapja megegyezik az áfa alapjával.
Összességében mégis érdeminek mondható, hogy – az iparűzési adót most figyelmen kívül hagyva - 27 százalékról 9 százalékra csökkent a nettó árbevétel alapú elvonás, ami a bérfejlesztés vagy a szervízdíj fedezetét biztosíthatná. Igen ám, de nálunk az eddigi tapasztalatok szerint az áfa csökkentés soha nem vezetett ármérsékléshez vagy költségszerkezet-átalakításhoz, és arra sincsen semmilyen garancia, hogy az adókulcs-csökkenésből eredő megtakarítást a vállalkozó munkabérre fordítja.
A bevezetés melletti és elleni érvek sora hosszú, de további elemzésnek most nem látom értelmét. A téma ugyanis kikerült az érdeklődés középpontjából, a támogatók és ellenzők hangja elcsitult. „Kitört” a nyár, és a vendéglátó vállalkozók elsősorban a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberek felvételére koncentrálnak. A törvény- és rendeletalkotók szabadságra vonultak, így gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy az idei szezonban változzon a helyzet. Ami a vendéglátó ágazatban biztosan marad: az a munkaerőhiány, a hagyományosan alacsony munkabér és a csaknem átláthatatlan munkaügyi kapcsolatrendszer. És persze marad a jatt is. Ha megszolgált, ha nem.

Dávid Ferenc főtitkár
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége

2017. június 28.

KOMMENTEK

Név

állam,36,Baranya megye,12,Baranya Megyei Prima Díj,2,Bóly,1,Dávid Ferenc,13,foglalkoztatás,30,gazdaság,75,hitel,12,kkv,28,Mohács,3,NAV,10,Pécs,5,tagvállalkozás,5,VOSZ,15,VOSZ Baranya Megyei Szervezet,12,
ltr
item
VOSZ Baranya Megyei Szervezet: Jattra, magyar! - Dávid Ferenc írása
Jattra, magyar! - Dávid Ferenc írása
https://2.bp.blogspot.com/-ayuUJpcm_4Y/WVPOzLQy4lI/AAAAAAAAFR0/LGOC_YPIN3MEiccRuTP8mYbVZ3khUsJOgCLcBGAs/s320/pincer_borravalo.jpg
https://2.bp.blogspot.com/-ayuUJpcm_4Y/WVPOzLQy4lI/AAAAAAAAFR0/LGOC_YPIN3MEiccRuTP8mYbVZ3khUsJOgCLcBGAs/s72-c/pincer_borravalo.jpg
VOSZ Baranya Megyei Szervezet
http://www.voszbaranya.hu/2017/06/jattra-magyar-david-ferenc-irasa.html
http://www.voszbaranya.hu/
http://www.voszbaranya.hu/
http://www.voszbaranya.hu/2017/06/jattra-magyar-david-ferenc-irasa.html
true
6053604088147815524
UTF-8
Az összes bejegyzés betöltve Nem találunk bejegyzéseket. Az összes megtekintése Tovább olvasom! Válasz Válasz törlése Törlés By Kezdőoldal OLDALAK BEJEGYZÉSEK Nézzük az összeset! MÉG EZEKET IS AJÁNLJUK! CÍMKE ARCHÍVE KERESÉS ÖSSZES BEJEGYZÉS Not found any post match with your request Vissza az elejére Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Mon Tue Wed Thu Fri Sat Január Február Március Április Május Junius Július Augusztus Szeptember Október November December Jan Feb Mar Apr Május Jún Júl Aug Szep Okt Nov Dec just now 1 perccel korábban $$1$$ minutes ago 1 órával korábban $$1$$ hours ago Tegnap $$1$$ days ago $$1$$ weeks ago több mint 5 héttel ezelőtt Követők Kövessen THIS CONTENT IS PREMIUM Please share to unlock Másolja ki a teljes kódot! Jelölje ki a teljes kódot! All codes were copied to your clipboard Can not copy the codes / texts, please press [CTRL]+[C] (or CMD+C with Mac) to copy